Anekke Kanadában - Az erdő
|
Az első emlékem az utazásról egy hang, a jeges szél hangja, ahogy a falevelekkel táncol. Legújabb kalandom helyszínéről igen keveset tudtam, de nem tartott sokáig beleszeretnem a kultúrájába, örökké nyüzsgő városaiba, rendkívüli lakóiba és mindenek felett szépségébe.
Üdvözlünk Kanadában, Anekke!
A városka egy bársonyos fehér erdővel tarkított hegy mögött várt rám. Tekintetem elveszett kivilágított utcácskái fergetegében, amikor egy hang azt suttogta:
Pszt…Hallgasd csak, mit súg neked az erdő!
A hajnali fény a hegyek és fák végtelennek tűnő tükörképét rajzolta a vízre. Azokat a színeket, a kékeket, zöldeket, szürkéket és sárgákat örökké az emlékeimbe véstem. Akkor hirtelen valami megtörte ezt a csendes nyugalmat, egy levél pottyant a tó tükrére, és a figyelmemet a buja, lombos juharfákra terelte. Száz, sőt ezer színnel hirdették a természet vibráló jelenlétét, gazdagságát, szabadságát! Minden porcikámban éreztem, hogy élek!
Közben észrevettem, hogy észrevettek. Egy szarvas figyelt a túlpartról. Úgy nézett rám, mintha legalábbis belelátna a gondolataimba. Ez a gyönyörű, fenséges teremtmény teljesen lenyűgözött, látványa szinte a földbe döngölt. Apró pici porszemnek éreztem magam, miközben mérhetetlen szabadságot éreztem. Az állat szemébe nézve megéreztem vadságát. Ez a megmagyarázhatatlan kötelék kettőnk között, emlékeztetett rá, hogy a legvadabb természetünkre is ugyanolyan fontos odafigyelni, mint a legemberibbre.
|
Akkor és ott megfogadtam, hogy ezentúl is mindig a szívemre hallgatok. Tisztelettel fordulok a természet, az emberek és az állatok felé. Továbbra is élvezem a világunk kínálta puszta szépséget!
Nomád lelkem újra életre kelt, mert az erdő hangja megmutatta, hogy mi a fontos az életben, és mert egy kis darabot Kanadából elrejtettem a szívem mélyén.
És most Pszt….hallgasd, mit súg neked az erdő!